Az előző alkalommal arról volt szó, hogy a forrás egy lehetőség. Olyan, mint a hegy gyomrában fakadó forrás, amelyben ott rejlik a potenciál, hogy az útja során hatalmas víztömeg váljon belőle. Az emberben lévő tiszta potenciál is ilyen — minden tapasztalat ebből bomlik ki.
Ha követjük a forrás útját, azt találjuk, hogy amikor a forrás felszínre tör, ÉR lesz belőle. Szűk mederben halad, de már konkrét, tapintható formában, miközben nem tesz mást, mint követi a gravitáció törvényét. Ez embernél ez a TEST, mint forma világa, amely kezdetben nem tudatos önmagára, egyszerűen szent számtani és mértani törvényszerűségek alapján létrejön és elkezd működni.
A test feladata az érzékelés, vagyis az ingerek felvétele az érzékszervek által — a szem lát, a bőr tapint, a fül hall, a nyelv ízlel, az orr szagol. Az agyban az érzékelt ingerek összekapcsolódnak és létrejönnek az ÉR-ZÉSEK.
Az ÉR-ből később patak születik, ahogyan az érzések is ÉR-ZELMEKKÉ alakulnak. Az érzelmek már a LÉLEK terében jelennek meg, és ahogyan a patak már reagál a tájra, gyorsul, lassul, kanyarog, az érzelmek is reagálnak a világra. Ez már egy tudatos dimenzió, de annak is inkább az implicit, rejtett, ösztönös formája.
A patakból folyó lesz. Itt már irány rajzolódik ki, s míg egy patak csak csordogál, a folyó már határozottan és megállíthatatlanul halad előre. Az embernél ez a SZELLEM működése: az ÉR-TELMEZÉS tere. A szellem medret formál a tapasztalatnak, rendszert alkot, narratívát ír és történetté rendezi az élményt. Itt a tudat már explicit, határozott, alkotó.
A kezdetben lassan csordogáló forrás egyre hatalmasabb víztömeggé válik. Tenger, végül óceán lesz belőle, s idővel felismeri, hogy a forrás nem különül el tőle — a forrás benne van, ő maga az. Ez a transztudat.
Az ember hasonló utat jár be az öntudatlanságtól az öntudatosságig vezető úton. Amikor ráébred, hogy nincsenek különálló dolgok, csak egymásra rakódó rétegek, melyek összefüggő rendszert alkotnak, akkor megszületik a felismerés: a forrás mindig is benne volt. Mert az ember maga a kezdet és a vég, a múlt és a jövő — a jelenben egyesülve.
Ez a teljesség állapota, amikor az ember már pontosan tudja — nincs külön szellemvilág, nincs külön vándorló lélek, mert a
- TEST-LÉLEK-SZELLEM,
- ÉRZÉS-ÉRZELEM-ÉRTELEM,
- IMPLICIT TUDAT-EXPLICIT TUDAT-TRANSZTUDAT,
vagy ahogyan a trinozófia látja, az élő rend alapvető hármassága, a FORMA-ERŐ-TUDAT minden jelenségben együtt jelenik meg, csak más arányban.