Nincs még két annyiféleképpen értelmezett és minden bizonnyal félreértett dolog, mint az elme és az ego. De hogyan látja mindezt a trinozófia? Ebben és a következő írásban ezt fogjuk megnézni.
Az elme tudományos és spirituális értelmezése
Tudományos megközelítésben az elme biológiai és kognitív folyamatok eredménye, az agy működésének összessége, úgymint gondolkodás, érzelmek, memória, döntéshozatal. Funkciója a környezeti alkalmazkodás, problémamegoldás és információfeldolgozás.
A spirituális értelmezés szerint az elme a tudat egyik rétege vagy eszköze, amely a tapasztalatokat formába rendezi. Többnyire úgy tekintenek rá mint a valóság megtapasztalásának közvetítőjére, ezért ezen közvetítő réteg “kiiktatására” biztatnak, különösen ha az elmét az ego uralja. Emiatt mindkettőt kikiáltották az első, illetve második számú közellenségnek, melyektől jobb megszabadulni.
Az elme trinozófiai értelmezése
A trinozófia a hármasság elve alapján a valóság három szintű szerkezetének megjelenéséről beszél, amely a forma – erő – tudat. Mindhárom egy kibomlási folyamat eredménye, s ezen belül az intelligencia, az elme és az ego a forma kibomlása során létrejött három működés. Ez azt jelenti, hogy sem az elme, sem az ego működése nem igényel tudatot. A tudat csak később lép be, amikor a forma már elég összetett ahhoz, hogy az elme működését átélje, ezért az elme a tudat hordozója.
A trinozófia az elmére ezért úgy tekint, mint a forma műveleti architektúrájára, amely egyaránt működhet implicit és explicit módon. Ilyen implicit módon történő működések lehetnek az automatikus gondolatminták, a háttérfeldolgozás, az álomtalan alvás alatti idegi aktivitás és a kondicionált válaszok, melyekhez nincs szükség tudatra. Amikor azonban a tudat megjelenik, akkor az elme működése természetesen tudatossá válik, modellezi a világot, előre jelez, összehasonlít és reprezentációs rendszert épít.
Mivel a gondolat a tudat kibomlása során jön létre, ezért az elme nem lehet azonos a tudatos gondolkodással, vagyis a trinozófia cáfolja az elme tudományos értelmezését. De nem értelmezhető az elme a tudat egyik rétegeket sem, vagyis a spirituális értelmezés sem elfogadható.
A trinozófia szerint az elme egy biológiai-információs rendszer, amely fogadja az ingereket, rendszerezi az adatokat, összehasonlít, kategorizál, tárolási mintákat hoz létre, előkészíti a válaszreakciókat. Az elme nem dönt, nem akar semmit és nem értelmez, csak előállítja azt a struktúrát, amelyben a jelentés megszülethet. A gondolkodás ezért éppenhogy az elme tudatossá vált működése.
Az elme három funkciója
Az elme három fő funkciója az alábbi:
- Összekapcsolja a formát és a tudatot
Az elme az a minta-háló, amely az agyi neurális működést összefüggő tapasztalati térré rendezi. Ennek köszönhető, hogy az érzékszervek létrehozzák az érzeteket, az érzetek az élményeket, az élmények a jelentéseket, a jelentések pedig a gondolatokat.
- Fenntartja a belső világot
Az elme megtart, tárol, összehasonlít, integrál, narratívát alkot. A tudat és az elme kapcsolata olyan mint a fény és vászon viszonya: a tudat a fény, az elme a vászon. Az elme nélkül ezért nem lenne emlékezet, jelentés, következetesség, identitás.
- Előkészíti az éntudatot
Az elme az a tér, amelyben először megjelenik az „én” lehetősége. Az éntudat tehát nem születik: kialakul, ahogy az elme megtelik mintákkal, összehasonlításokkal, ön-referenciákkal. Az elme ezért az éntudat bölcsője.
Az elme fő működései
Az elme hat alapművelettel dolgozik:
- Összegyűjti az érzékszervektől beérkező információkat.
- Szűri a releváns és nem releváns információkat, ám eközben nem tudja megkülönböztetni miért releváns az egyik és miért nem a másik. Ez már a tudat feladata.
- Csoportosít, azaz a hasonló mintázatokat egymás mellé rendezi.
- Kapcsolatokat hoz létre, összefüggéseket keres, de nem értelmezi azokat.
- Sorba rendez, vagyis időbeli, térbeli és logikai sorrendet állít fel.
- Előkészíti a gondolat megszületését.
Az elme mint működési architektúra
Az elme az észlelés és a tudat közötti integrációs mező: az a hely, ahol a szellemi jelentések műveletekké válnak. Három fő működésből szerveződik:
a) A belső képalkotás tere
Minden gondolatnak van valamilyen képi vagy akusztikus formája. Az elme nem absztrakt üresség: mozgó minták tere, amelyben a tudati tartalmak megjelennek.
b) A műveleti tér
Az elme képes forgatni, rendezni, súlyozni, átrendezni, kombinálni és újraszervezni az információt. Ez a gondolkodás operációs szintje.
c) A döntés és iránykijelölés előtere
Az elmében történik meg a szándék és a cselekvés közötti átkapcsolás. Vagyis az elme a tudat képernyője, az élő forma működéséből létrejövő tapasztalati tér, amelyben a tudat megjelenik, és amely a reflexiót, a gondolkodást és az éntudatot lehetővé teszi.
Az elmének tehát fiziológiai alapja van (neurális szerkezet) és csak ott létezik, ahol az élő forma elér egy bizonyos komplexitást. Az elme ezért nem anyag, nem tudat, hanem működés és tér – az a szerveződési szint, ahol a tudat kibomlása zajlik. Az elme a tudat kibomlása során az érzékelés-jelenlét-reflexió hármasság jelenlét és reflexió közötti átmenetben jön létre. A sorrend: forma → működés → elme→ tudat → éntudat. Az elme tehát nem előzi meg a tudatot — az elme a tudat tere.