Advent hagyományosan a várakozás ideje: ilyenkor gyertyák gyúlnak, a templomok és otthonok csendje mélyebb lesz. Valami közeleg, ami túlmutat a világ mindennapi zaján.
A keresztények számára az advent az eljövetel időszaka. Az Úr eljövetelének, aki karácsony napján születik meg. A trinozófia – a lét háromszoros bölcsessége – szerint azonban az advent és a karácsony nem pusztán vallási ünnepek, hanem egy mélyebb folyamat jelképei: a forma születése és a tudat – a világosság – megjelenése az emberben.
Valójában a keresztény ünnepek adventtől pünkösdig a tudat kibomlásának egyes szakaszait mutatják be, vagyis nem történetekről van szó, hanem folyamatról. Nem történelmi eseményekről, hanem archetípusokról. A klasszikus keresztény értelmezés Jézus születésére fókuszál. A trinozófia nézőpontjából azonban karácsony annak a pillanatnak a jelképe, amikor a forma lehetővé teszi a tudat megjelenését. Ez akkor történik meg, amikor a forma elér egy bizonyos szintű komplexitást. Karácsony így nem valamire való felkészülés, hanem a forma érettségének következménye.
A tudat a Bibliában világosságként, illetve fényként jelenik meg, a forma pedig sötétségként. Ennek oka, hogy szimbolikusan a tudat világítja meg, azaz teszi élővé a formát. Enélkül az ember olyan lenne, mint egy gyertya láng nélkül – élettelen. Nem véletlen, hogy az adventi készülődés nélkülözhetetlen kellékei a gyertyák.
Advent négy hete – a forma komplexitásának négy fázisa
Ha az adventet nem naptári időként, hanem szerkezeti mintaként értelmezzük, világossá válik, miért négy lépcsőben zajlik. Advent négy hete ugyanis meglepően pontosan egybeesik az emberi fejlődés legmélyebb szerkezeti ritmusával, illetve annak négy szakaszával.
1. szakasz – a forma alapjainak megszületése (Szerkezet)
Az első hét szimbolikusan a fogantatás pillanatától tart kb. a harmadik hétig. Biológiailag ez az zigóta osztódása, a beágyazódás és a három csíralemez kialakulása. Ez a világ egyik legdrámaibb folyamata: a semmi-szerű potenciálból létrejön egy stabil, rendezett fizikai struktúra, vagyis megjelenik a kapcsolódás mintázata, felépül a forma szerkezete. Bár ez a szerkezet még nem működik, már van, ezért az emberi forma kialakulásának első szakaszának tekinthető.
2. szakasz – a forma rendszerré áll össze (Integráció)
A második szakaszhoz – amely kb. 4-8. hét közé tehető – biológiailag a szív kialakulása, az első szívdobbanás, az alapvető testrészek megjelenése és a szervkezdemények létrejötte köthető. Ekkor a forma már nem egyszerű sejthalmaz, hanem összekapcsolt rendszer. A forma stabilizálódik, megjelennek az első működések, kialakul a gerinc mint központi tengely.
3. szakasz – érzékelési komplexitás kialakulása (Képesség)
A 9-20. hét közé tehető a harmadik szakasz, amikor az idegsejtek robbanásszerűen szaporodni kezdenek és létrejönnek az idegi hálózatok. Megjelenik az érzékszervek első működése, kialakulnak a mozgásminták és megkezdődik a hormonrendszer integrációja. Ebben a fázisban az embrió már érez, reagál, mintákat hoz létre és tart fenn.
4. szakasz – a tudat megjelenésének lehetősége (Lehetőség)
Ebben a szakaszban – amely a 21. héttől a születésig tart – differenciálódik az agykéreg, stabilizálódnak az idegi hálózatok, integrálódik az érzékelés és megjelennek a kezdeti tudati mintázatok. Ez még mindig nem tudat, de a tudat biológiai előfeltétele. A forma ekkor már eléri azt a komplexitási szintet, amelyben a tudat meg tud jelenni. Ez az adventi kapu, s ezért mondja a hagyomány: „eljön a fény”. A trinozófia szerint ez úgy pontos: a forma összetettsége már lehetővé teszi a tudat megjelenését.
Karácsony: a tudat születése
A hagyomány szerint három király indul útnak a betlehemi csillagot követve, amely Jézus születését jelezte. Ők a napkeleti bölcsek: Gáspár, Menyhért és Boldizsár.
Hogy miért éppen betlehemi csillag?
Betlehem jelentése a héber Beit Lehem alapján a kenyér háza, illetve az arab Beit Lahm alapján a hús háza. Mindkettő nyilvánvaló utalás az emberi testre, s nem véletlen, hogy a kenyér a mai napig is az élet szimbóluma. A csillag – hasonlóan a gyertyához – ismét fény, így a betlehemi csillag az emberi tudat születését szimbolizálja.
A napkeleti bölcsek két archetípust hordoznak egyszerre. Az egyik a lét-tudat-erő, a másik a megnyilvánító-fenntartó-visszavezető erő hármasság.
GÁSPÁR a lét és a megnyilvánító erő, amely a stabil alap és a kezdeti kibomlás, tehát a megjelenés feltétele. Ajándéka azért az arany, mert az arany a lét stabilitásának szimbóluma: nem rozsdásodik, nem alakul át, nem bomlik le, stabil, tartós, változatlan és saját fénye van.
MENYHÉRT a tudat és a fenntartó erő, amely az integráció, az összetartás, a rendezettség fenntartásának feltétele. Azért a tömjén az ajándéka, mert a tömjén tökéletes jelképe a tudatnak: nem látható, de érzékelhető, ezért egyfajta összekötő a látható és láthatatlan között.
BOLDIZSÁR egyszerre az erő, a dinamika és a változás, illetve a visszavezető erő, amely lebontja ami befejeződött és átvezeti a struktúrát a ciklus következő szintjére. Ajándéka, a mirha pontosan ezt a visszavezető erőt szimbolizálja, hiszen a mirha a test halálának rítusához köthető balzsamozásra használt anyag.
Amikor a három király megérkezik Betlehembe, akkor tehát valójában ez történik, hogy a lét, a tudat és az erő, illetve az erő három aspektusa “találkozik” ugyanazon a ponton. S ez a pont a születés pillanata, az ún. implicit tudat megjelenése, ahol az implicit tudat azt jelenti, hogy az újszülött még nem tudatos a létére, csupán spontán működése van. Ez a pillanat jelenik meg a bibliai történetben Jézus születéseként, s maga a környezet (sziklaüreg, jászol) pontosan a tudat ezen egyszerű működésére kíván utalni.
Archetípusok és szimbólumok nyomában
Jézus tehát nem történelmi személy, hanem archetípus: a tudat archetípusa, s ugyanez igaz anyjára és apjára is. Jézus anyja, szűz Mária, nem biológiai értelemben szűz. A szűz a forma olyan állapota, amely még érintetlen, zavartalan, ezért a tudat torzulás nélkül jelenhet meg benne. Mária ezt a minőséget hordozza, vagyis Mária a forma archetípusa, a tudat megjelenésének ontológiai feltétele. József ennek megfelelően az intelligencia, amely életet lehel a formába, hiszen tudat nincs se forma, se intelligencia nélkül.
Hogy miért tekinti a vallás szűz Máriát Isten anyjának, Jézust pedig Isten fiának? Azért, mert Isten az őstudat – a mindenben benne lévő alapfény – Jézus pedig az őstudat emberi formában való megnyilvánulása, ami a hagyományban Isten testet öltéseként jelenik meg. Valójában azonban Isten mint őstudat elválaszthatatlan a formától, s ezért mondja később Jézus: “Én és Atya egyek vagyunk.”
Ugyanez jelenik meg Mária esetében is, akit a kereszténység paradox módon Theotokosznak (Istenszülőnek) nevez. Ám ez ismét mély metafizikai igazságot hordoz: ahogyan Mária nélkül nincs Jézus, forma nélkül nincs tudat.
Miről szól tehát karácsony?
Karácsony az emberi tudat születésének kezdete. Ezt a pillanatot jelképezik a karácsonyfán felgyúló fényfüzérek és csillagszórók. És ez nem vallási hovatartozás kérdése. A karácsony nem csak azoknak szól, akik hisznek egy bizonyos történetben. A karácsony és persze az advent minden embernek szól, mert minden emberben ott ragyog a tudat, csak fel kell ismerni.
A karácsony és az adventi készülődés ezért kiváló lehetőség arra, hogy másképp tekintsünk önmagunkra, s hogy egyáltalán önmagunkra és önmagunkba tekintsünk. Ekkor ugyanis felismerjük, hogy valójában nem történeteket ünneplünk, hanem egy élő, kozmikus rendet, amely bennünk is működik és amelynek mindannyian részei vagyunk.
Amikor meggyújtod az első gyertyát, ezért emlékezz. Emlékezz arra, amire nem lehet. Hogy nem voltál. Mert ez fog rávenni arra, hogy újabb gyertyákat gyújts meg, s emlékezz arra, amire lehet. Arra, hogy vagy. Mert ez a valódi csoda. Minden más csak egy szép mese.
És még valamire emlékezz. Arra, hogy a születésed pillanata egyben a lehetőségeid kezdete. A lehetőségeidé, hogy valóra váltsd az álmaidat, s hogy valamit adj a világnak és az embertársaidnak. Ezért szokás karácsonykor ajándékot adni: kinek-kinek lehetősége szerint.
Ám ahogy említettem, a karácsony csak a kezdet. Jelentős esemény, de nem a legjelentősebb, még a keresztény ünnepek között is csak a második a sorban. Ha érdekel miért, s hogy melyik vallási ünnep mely szakaszát mutatja be a tudat kibomlásának, látogass vissza a jövő év elején, valamikor vízkereszt környékén. Addig pedig olvasd a blogot, azt, hogyan látja a trinozófia a világ, a valóság, az emberi tudat és a forma kapcsolatát.
Pingback: Vízkereszt, avagy az éntudat születése